A lassacskán folyócskává hízó Turbat mentén vezető út hátralévő része a legkegyetlenebb tarvágások, a rablógazdálkodáson alapuló erdőgazdaság fogásainak tanulmányozásával kelt. Persze, tehetik: Kárpátalja ezen eldugott völgyébe sosem jutnak el az állami ellenőrök, így a Turbati Erdőgazdaság azt művel (művel?), amit akar.
Lecsupaszított hegy. Az eső és a szél szemmel láthatóan mossa le a termőtalajt a tarvágás helyén. Itt talán fű sem fog már teremni...
Persze, azért talál ezen a szakaszon is szépséget az ember, ha akar. Kérdés, hogy meddig marad érintetlen ez az eldugott kis szurdok?
Ezt az elhagyatott házikót Kígyós-háznak neveztük el. Kiszemeltük volna soros táborhelyül, csakhogy gyors egymásutánban két sütkérező viperát is láttunk a környéken. Akkor úgy döntöttünk, hogy a házban töltjük az éjszakát. Ám a padlásszobába lépve kiderült, hogy mégis lakott: bevetett ágy, a fogason ruhák, a polcon élelem. Ezért továbbáltunk.
Ezt a fotót csak azért teszem ki, hogy illusztráljam: a törpök élete azért mégsem mindig móka és kacagás: azokat a termetes hátizsákokat minden induláskor fel kellett ám venni...
Körülbelül 5 kilométerre a kígyós helytől, a Turbati Erdészet vendégházának szomszédságában találtunk végre alkalmas táborhelyet. Itt néhány helyi erdésszel is megismerkedtünk, akik finom rókagombával járultak hozzá a vacsoránkhoz. Ők mondták el, hogy a mellettünk lévő hegyen lévő poljánán, bizony, medvék tizedelik a nyájakat.
S hajnalban ezek közül a fák közül medvék marakodásának a hangját hallottuk. Reggel az erdészek megerősítették a hallomásunkat: néhány száz méterrel feljebb ők is látták a nyomokat.
A Lopuhovig tartó hátralévó úton elsősorban a menetelésre összpontosítottunk: még ezen a napon el akartunk jutni Királymezőre (Uszty-Csornára). Lopuhovban végre egy kiadósat söröztünk, s egy helyi kifőzdében civilizáltan jól is laktunk. Azután egy teherautót sikerrel lestopolva (a németmakrai pópa vezette) még sötétedés előtt megérkeztünk úticélunkhoz, ahol egy turistatelep területén táboroztunk le utoljára.
Táborunk Királymezőn. A szemetet természetesen elégettük magunk után.
Egy rettenetes éjszakai vihart követően varázslatos hajnalra virradtunk.
Hajnali benyomások Királymezőn:
Innen közel másfélórás buszozással jutottunk el Técsőre, majd onnan vonattal haza.
S újra itthon!
A továbbiakban: vége.
Utolsó kommentek