MOST JÖN A JAVA!

Mit láttunk?

Miközben lépdeltünk a Fehér-Tisza mentén haladó úton...:

Láttunk: hangulatosan szép völgyeket, hívogató erdei utacskákkal:

Varázslatos hajnalokat:

Vízesést:

Amiben akár pancsikolni is lehet, ha valaki bírja a 12-fokos vizet:

 Égig érő fákat:

Sarkunkban settenkedő sűrű, sötét sss... esőfelhőt:

Ha kisütött a nap - festményre illő fényárny-játékot:

Ha útközben megszomjaztunk, friss, üdítő ivóvíznek valót, egyenesen a Fehér-Tiszából:

Egy keresztet a forráshoz vezető ösvény tövében:

A Holló- (Kurbuly- vagy Korbuly-) csúcsnál eredő patakot - mellette vezet fel az út a Fehér-Tisza forrásához, ami ezúttal nekünk, fájóslábú, hátizsákos turisták számára járhatatlannak bizonyult: 

Amikor Tibi és Lúfiú hihetetlen nehézségek között megmászta az esőtől csúszós-csatakos - közel félkilométeres - meredeket, egészen az erdőhatárig jutottak:

Ahol rengeteg volt az áfonya:

De aztán megérkezett egy felhő, ami beborította az Ukrajnát Romániától elválasztó hegygerincet:

Ennek ellenére megtalálták a fontos útjelzőnek számító villámsújtotta fát:

Ahonnan eljutottak egy erecskéhez, amiről csak utólag derült ki, hogy nem más, mint a Fehér-Tisza eredete:

Ha még pár tucat métert feljebb másznak, eljutnak a sűrű páfrányosban megbúvó forráshoz. De a kisebb-nagyobb szünetekkel permetező sűrű eső és a sár ebben megakadályozta őket.

A visszaúton, Luhi (Laposmező) község felső határában még találtunk egy magyar feliratú  -  "Isten Dicsőségére Emeltette Luh-i gör. k. hitközsség. 1911" - görög-katolikus keresztet:

A hazaúton eljutottunk még Hoverla (Hóvár) községbe is, ahol jellegzetes mai hucul házakat sikerült lencsevégre kapnunk:

Az ötödik napon - hazaérve - igazán jólesett a jól megérdemelt söröcske:

És bár az indulás előtt már megint mindenki efféle élménytől óvott:

... medvét az idén sem láttunk.

Vége. (De nem egészen, mert jön még egy videós összefoglaló is.)