A hosszú menetelés

Lássuk, milyen erőfeszítésbe kerül, hogy az ember megcsodálja a Fehér-Tisza völgyének látványosságait. Hátizsákjaink súlya 20-25 kilogramm volt. Az út köves, esős és sáros. Sőt, folyton emelkedő. Sokkal nehezebb a Fekete-Tisza forrásához vezető útnál.

Viszont szép. De erről később... Előbb a menetelés:

Pihi egy príma ivóvizet adó forrásnál.

Aztán további menetelés....

Aztán váratlanul az útunkba került egy milliomosoknak való hotel. Itt jólesett a pihi, ráadásul sör és kávé mellett. Rosszul esett ellenben a 175 hrivnyás számla. Sőt, az eső is ekkor eredt el, s kisebb megszakításokkal az elkövetkező két napban jól esett. Mi azért folytattuk az utat...

Időről időre, persze, meg kellett állnunk pihenni - főleg az én rettenetesen fájó térdem miatt, amit még mindig nem tudtam kiegyenesíteni.

Megváltás volt, amikor kora délután tábort vertünk egy megnyugtató helyen, ami kiválónak bizonyult az éjjeli vihar során, mert a kiválasztott völgy-beugró kelet-nyugat iránya folytán remek védelmet adott a déli viharos szél ellen. Ráadásul másnap reggelre a térdemet is helyre tudtam végre illeszteni. Bár a további utat is csak súlyos gyógyszerekkel tudtam megtenni. Sőt, ekkorra már Möszinek és Lúfiúnak is bedagadt a térde. 

Sánták menetelése, he-he...

Hogy miket láttunk közben, azt majd folyt.köv.