Indula mandula!
Ezúttal szokásos társaságunk egy hölgyeménnyel is kiegészült. Így a társaság általam sajátosan összerakott összképe így fest:
Balról jobbra: Lúfiú (Badó Gyuri, aki anyakönyvileg Gyula - legnagyobb meglepetésünkre); Palkó István (én, aki később sokkal sántábban); Palkó Gyula (tesóm, aki szeret integetni); Kótis Andrea (aki nem tudja még, mire vállalkozott); Möszi (aki Mészár Zoltán, és még mindig villanybuheráló); valamint odamontírozva, de nem ekkora nagyképűen: vitéz Végső Tibor, aki továbbra is a medveriasztó kategóriában indul.
Sajnos, elfelejtettünk titkos mentorunkról, a rahói Popovics Péterről fotót készíteni, de ő volt, aki útba igazított alaposan. Így aztán elindultunk, és ilyeneket láttunk s tapasztaltunk (minden fotó kellemesen kinagyítható, ha az egér jobb gombjával kettyintünk egyet, aztán a "Kép megjelenítésé"-t választjuk, majd kattintunk a nagyítóval - de ezt többször nem mondom el):
Reggel a Fehér-Tisza völgyében, körülbelül 5 kilométerre a "Luzsanszki" ásványvizéről híres Luhi falu határától.
Hajnali Tisza-kép.
Alkalmi pihenő (akkor még az árnyék esett jól, nem az eső...)
A Fehér-Tisza - amikor még kellemesen szétterül.
Kis emberek a Máramarosi-havasok hatalmas fái-hegyei között...
Egy vadászles, ami kellemes árnyékot vetett. Ehhez két történet is társul:
Az egyik, hogy ezt nemrég állították itt fel az elszaporodott farkaspopuláció ritkítására. Telenként döglött borjúkat helyeznek el a környékén, s a vadászok odafentről puffantják le a fölös ordasokat.
A másik, hogy ennek tövében léptem rosszul, aminek következtében kiugrott a bal térdem a helyéről, s a továbbiakban csak fogcsikorgató fájdalmak közepette tudtam megtenni minden egyes lépést - körülbelül 10 kilométeren át, míg végre sikerült helyreilleszteni a lábamat.
Na, innen aztán folyt. köv. majd feljebb.
Utolsó kommentek